31 július, 2015

Azerbaijan - Baku és Turkmenbashi hajóút

Azerbaijan

Mivel a Türkmenisztán vízum fix napokra szól, nem maradhattunk tovább Bakuban.
Pedig jo lett volna.
A határ

A határ túlsó oldala 


Az emberek nagyon kedvesek, még a vámosok is. Rendőrökről nem tudok, mert nem találkoztunk. Pedig kétmillió van belőlük. Majdnem mindenkit megbüntettek a rallysok közül-
Ja es mind vadiúj hármas BMW-el járnak. Jól megy a dolguk.
Csak ilyen autójuk van a rendőröknek


Azt mondják Baku a Kaszpi tenger Dubaja. Vagy mi.  Pénz az van. Dögivel.
Az első bevásárló központban mit láttam ? A sarkon Bentley kereskedés, bent Lamborghini és Porsche állt. Hmmm.

Ár nélkül a 700 lóerős Lambo



Olcsó autók


Keresztül kasul jártuk az óvárost, illetve amerikaiul a downton-t is.
Minden új, mindenhol építkeznek. Ja és nem olcsó. A kaja mint otthon, egyedül a benzin olcsó, kb 70-80 cent.








Este érkeztünk a városba, és a navigáció csak nagyjából találta meg a szállást. Ott kovalyogtunk a kikötőben amikor a rendőrök megláttak. Mondtuk hogy mizujs. Simán odavittek, szirenas kísérettel.  Nagyon király érzés volt. :)

A szálló rendben volt, volt wifi es klíma.
A medence szerintem csak dísztárgy volt, abban az elmúlt 10 évben senki nem fürdött.

Volt egy telefon számunk amit hívnunk kellett, ő volt a PORT Agent aki intézi a komp jegyeket. Reggel hívtuk azt mondta hívjuk délután. Délután hogy nincs komp aznapra. Közben tudtuk hogy Alatrol indul egy, mert reggel a recepciós kinyomozta.
Na mindegy később hívtuk, akkor is azt mondta hogy semmi. Egyszer csak jött ez SMS hogy megis, azonnal menjünk Baku kikötőbe hogy fizessük ki a díjat, majd nyomás Alatba ami kb 60km- re van.
A kikötőben találkoztunk 2 csapattal, Új zelandi srácokkal. Közben kiderült hogy ők Kazahsztánba mennek :)
Mi meg Türkmenisztánba.
Nyomás Alatba a kikötőbe ahol ismét találkoztunk a két csapattal.
A vámosok kertek valamilyen papírt, amit a PORT Agent elvett tolunk. Várnunk kellett ra, de aztán minden ok volt.
Az auto elején van egy nagy térkép amin az útvonalunk van.
Ez volt a legjobb dolog amit kitalálhattam.... Mindenki nézi, beszélgetnek, csodálkoznak. Nagyon jo alkalom egy beszélgetés elindítására.



A kikötőben várnunk kellett a vonatra, ami a kompra került.

Az ott már a hajó


Ahogy fent volt, mi is mehettünk. Közben összebarátkoztunk a matrozokkal :) adtam nekik egy egy feldecis borovicskat illetve vodkát.
A hajón volt kabinunk foglalva, de ok felajánlottak potom 30 dollárért a sajátjukat, ami szep es jo volt, de nem volt Klima benne.
Ezeket a sorokat a kabinban írom. Most kb 45-48 fok van,es egy kis ventillátor forog itt teljesen értelmetlenül. Hűvösebb nem lesz. Pedig éjfél van.





A hídról látni a hajó belsejét. Most épp üres volt.

Mindenki vodkázik :)


Egyedüli autó 




A matrózok szerint nem vagyunk normálisak hogy Türkmenisztánba megyünk, ott 50 fok van.

A hajó egyik motorja nem működik, tehát a 8-10 órás út most 18 órás lesz. fasza.
De nekem tetszik, a kabin nagyon jó, az az érzésem mintha ismét huszonéves lennék a Karib tengeren. De ott volt klíma :) 

Másnap reggel kiderült hogy jo a motor, csak spórolnak az üzemanyaggal. Ezert megyünk lassan, 12 óra helyett 24 órás az út. Aztán mégiscsak 30 órás lett.
Ami nem baj, mert így reggel 6.30 ra értünk Turkmenbashi kikötőjébe. Ott aztán kezdetét vette a belépési procedúra.....


27 július, 2015

Tbilisi - Baku ut

Reggel korán reggeliztunk, siettunk, mert tudtam hogy az a 550 km nem lesz egy rövid út.
Igazam lett.
Tbilisiből simán kijutottunk, egy utolsó tankolassal búcsút vettünk a grúz fővárosnak.
Tankolás egy vicc . Teli tank kb 35€ volt. Ja es ez csak a kezdet.

Útközben lecseréltem a gumikat is. Nagyon megtetszett ez a gumis, direkt itt álltam meg.
Gyors volt a pali, es nem kért sokat. Adtam neki egy feldecis 52 fokos Tatratea-t :)





Azeri határ.
Na itt kezdett érdekes lenni. Ismét egyedul kellett mennem az autóval a határon keresztül.
Két nemet motorossal találkoztam, akik 3x körbe körbe jártak a kaputól a hivatalig. Kiderült túl gyorsan jöttek es a kamera nem tudta leolvasni a rendszámokat.
Egy auto volt előttem, de így is 1 óra volt az átlépés.
Mindenki nagyon kedves és segítőkész. Az ügyintézés 3 ablakos volt, plusz a vám kb 200 m-re..
Na itt ki kellett pakolnom a csomagokat az autóból, bevinni az épületbe. Utana kijöttek es megnézték a többit is. Utana vissza az előző ablakhoz. Ott mondja a pali hogy fizetni kene biztosítást es road tax adót. Olvastam hogy 40-70 dollár között mozog ez. Rávagtam hogy igen 40 USD ugye? A pali bólogatott hogy igen. Zsebrevágta es miután minden papírral ellátott elengedett. A nagykapunal egy másik őr várt aki a papírokat beszkennelte egy fali akarmibe, es utana nyílt a nagy, nehéz vaskapu,
ahol ismét Pata beulhetett.





.




Innen kb 100km rossz ut következett. Nem voltak kátyúk , de nagyon egyenlőtlen az aszfalt.
Max sebesség 60-70 km/H.

Utana egy relatíve jo szakasz következett, majd egy brutális minőségű kb 10 km jött.
Baku elott dolgoznak az úton, egyik sávból a másikba nyomtak, legalabb lehetett menni.
A végén volt 23 km igazi autópálya is, max sebesség 110 km/h.

Ebéd dinnye volt, az útszélen . Kávé szintén :)


Pár statisztika: távolság 562 km, 14 óra alatt, ebből 10.48 perc mozgásban. Átlag sebesség 41km/h. Max sebesség 125 km/h. Legmagasabb pont 866 m.

Egy kis étteremben vacsoraztunk, nagyon kedvesek az emberek. A kaja is nagyon jo, minden házi. A tulaj mutatta a csirkéket, hogy abból készül a kaja:)
A kenyér isteni finom.

Éjfél körül értünk a szallasunkra. Holnap ki kell találnunk hogy tudunk átkelni a Kaszpi tengeren. Nem lesz egyszerű dolog. A Türkmenisztáni határ egy rémálom lesz.
Majd ha átéltünk részletesen leírom az egész procedúrát.

Egyelőre ennyi....
A képeket csak ide a végére tudom beilleszteni, az iPad nem igazából kompatibilis az oldallal.
Ha lesz idom majd rendezem....














Georgia - Grúzia

Eleinte haboztunk hogy maradjunk meg egy napot Törökországban, vagy tovább Tbilisi be.
Aztán mégiscsak utóbbi mellett döntöttünk.





A torok grúz határnál nagy sor volt, de szerencsére eleg gyorsan ment. Kb egy óra alatt meg voltunk.
Ami érdekesség , hogy az autóban csak a sofőr lehet áthaladáskor. Az utasok gyalog mennek az épületen keresztül.

Amint említettem, a török utak hibátlanok.  De a grúz utak... Nem nagyon rossz de épp annyira csak, hogy ne lehessen haladni. Ja és nagyon zsúfoltak.
Az itteni sofőrök meg kimondottan agresszíven vezetnek.  Volt egy két meleg helyzet, amikor majdnem lenyomtak az útról.
Az utolsó 100 km a 600bol autópálya volt. Végig kivilágított autópálya.
Sebesség limit 110km/ óra.


Éjfélkor értünk be a városba,  és egyből szálloda fürdés és alvás a hosszú nap után.
Nagyon olcsó itt minden.  Szállás már 6 eurótól,  mi ketten 28 euróért reggelivel szálltunk meg a központban.
.

Másnap egész nap városnézés..


Tbilisi Szép város, de valami hiányzik.  Nincs sarmja. Nem tiszta, nem annyira rendezett.  Kevés turista van itt. Pár amerikai és sok orosz.
Kaja nagyon jó, helyi kajákat ettünk.  Ebéd Két főre itallal 10 eur.
1 eur = 2.4 Lari
Benzin 2.1 Lari
Dízel 1.8 Lari







.

Ami érdekes itt az az autók.
Sehol nem láttam ilyen keverék felhozatalt.
Van itt minden : japán belpiaci jobbkormanyos,  angol,  nagyon sok amerikai autó, és európai.  Kicsit Albániára emlékeztet.  Ott volt ennyi Mercedes.