27 július, 2015

Tbilisi - Baku ut

Reggel korán reggeliztunk, siettunk, mert tudtam hogy az a 550 km nem lesz egy rövid út.
Igazam lett.
Tbilisiből simán kijutottunk, egy utolsó tankolassal búcsút vettünk a grúz fővárosnak.
Tankolás egy vicc . Teli tank kb 35€ volt. Ja es ez csak a kezdet.

Útközben lecseréltem a gumikat is. Nagyon megtetszett ez a gumis, direkt itt álltam meg.
Gyors volt a pali, es nem kért sokat. Adtam neki egy feldecis 52 fokos Tatratea-t :)





Azeri határ.
Na itt kezdett érdekes lenni. Ismét egyedul kellett mennem az autóval a határon keresztül.
Két nemet motorossal találkoztam, akik 3x körbe körbe jártak a kaputól a hivatalig. Kiderült túl gyorsan jöttek es a kamera nem tudta leolvasni a rendszámokat.
Egy auto volt előttem, de így is 1 óra volt az átlépés.
Mindenki nagyon kedves és segítőkész. Az ügyintézés 3 ablakos volt, plusz a vám kb 200 m-re..
Na itt ki kellett pakolnom a csomagokat az autóból, bevinni az épületbe. Utana kijöttek es megnézték a többit is. Utana vissza az előző ablakhoz. Ott mondja a pali hogy fizetni kene biztosítást es road tax adót. Olvastam hogy 40-70 dollár között mozog ez. Rávagtam hogy igen 40 USD ugye? A pali bólogatott hogy igen. Zsebrevágta es miután minden papírral ellátott elengedett. A nagykapunal egy másik őr várt aki a papírokat beszkennelte egy fali akarmibe, es utana nyílt a nagy, nehéz vaskapu,
ahol ismét Pata beulhetett.





.




Innen kb 100km rossz ut következett. Nem voltak kátyúk , de nagyon egyenlőtlen az aszfalt.
Max sebesség 60-70 km/H.

Utana egy relatíve jo szakasz következett, majd egy brutális minőségű kb 10 km jött.
Baku elott dolgoznak az úton, egyik sávból a másikba nyomtak, legalabb lehetett menni.
A végén volt 23 km igazi autópálya is, max sebesség 110 km/h.

Ebéd dinnye volt, az útszélen . Kávé szintén :)


Pár statisztika: távolság 562 km, 14 óra alatt, ebből 10.48 perc mozgásban. Átlag sebesség 41km/h. Max sebesség 125 km/h. Legmagasabb pont 866 m.

Egy kis étteremben vacsoraztunk, nagyon kedvesek az emberek. A kaja is nagyon jo, minden házi. A tulaj mutatta a csirkéket, hogy abból készül a kaja:)
A kenyér isteni finom.

Éjfél körül értünk a szallasunkra. Holnap ki kell találnunk hogy tudunk átkelni a Kaszpi tengeren. Nem lesz egyszerű dolog. A Türkmenisztáni határ egy rémálom lesz.
Majd ha átéltünk részletesen leírom az egész procedúrát.

Egyelőre ennyi....
A képeket csak ide a végére tudom beilleszteni, az iPad nem igazából kompatibilis az oldallal.
Ha lesz idom majd rendezem....














Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése