A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Peugeot. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Peugeot. Összes bejegyzés megjelenítése

20 augusztus, 2015

Mongólia 2. rész - 30. nap

Khovd - Altay


Reggel mongol reggelivel indítunk - főtt tojás, kenyér, tea és indulunk tovább. Az első 170 km ismét szép új aszfalt, aztán egyből eltűnt. Semmi tábla, vagy figyelmeztetés. Jó szórakozás 100 km/óráról lefékezni... Viszont sok helyen építkeznek, tehát aki át akarja élni ezeket az utakat, az siessen. Pár év és mindenhol aszfalt lesz.

Itt a vége


A GOBI sivatag vár ránk. Tulajdonképpen semmi sincs itt, kb 1300 km magasságban vagyunk, síkság és a távolságban magas hegyek látszanak.

Én csak nyomtam neki, az adrenalin dolgozott bennem rendesen. Nem sokat érdekelt a táj :)
Pejo ma kapott rendesen, de nem tiltakozott. Nem 4x4 de mindenhol simán átmentünk mindenen. A többiek már hiányzó alkatrészekkel jönnek mennek körülöttünk, de mi még épen nyomjuk. Jobb autót nem is választhattunk volna.





Egész nap a rossz utakon nyomtuk de csak 400 km-t sikerült haladni. Egyszerűen nem tudtam gyorsabban menni.





Este Altay városba értünk,  gondoltuk ismét jó szállóban alszunk, illetve kajálunk valami helyit. Na ez nem jött össze.
Szálló még úgy ahogy megvolt, de az egész városban nem találtunk egy éttermet. A legrosszabb, hogy eddig egész Mongóliában nem találtunk senkit aki beszélne valamilyen nyelvet.
Az étteremben kotkodácsoltam, mekegtem, úgy csináltam mint egy csirke. De semmi. No reaction, csak néztek bambán. Már gyanakodni kezdtem, hogy itt más hangokat adnak ki az állatok :)
15 perc állatkodás után éhesen, de jókedvűen távoztunk :)
Vissza a szállóba, és zacskós levest főztünk a kempinges gázkályhánkkal. 


Főztünk

Mivel hideg is volt, azzal is fűtöttünk utána.
A bojler csak forró vizet nyomot, én megtagadtam a tusolást, de Pat valahogy megtalálta a módját, hogy ne forrázza le magát.
Fűtöttünk

Fáradtan eltettük magunkat másnapra.



10 augusztus, 2015

Pamir 2. rész a vég kezdete


Reggeli és a kávé után elindultunk 4 autóval. Itt kezdődik a Pamir highway,azaz a Wakham völgy.
Mivel az eredeti útvonal le van zárva a durva esőzések miatt, a déli úton kellett mennünk, a Wakham völgyön keresztül. Ez kb 100-130 km plusz, ami egy napot jelent. De megérte!
Semmi különbség minőségben, ugyanolyan rossz mint a tegnap.
Továbbra is Afganisztán mellett haladunk a folyó nyomvonalát követve.

Az út mentén sok kisebb nagyobb vizesés található, amelyeknél mindig áll valaki és hűsől.
Az egyik ilyennél megálltunk mi is. A túloldalról afgán katonák elkezdtek kiabálni és integetni. 
Ezek robbantgattak

Nem tudtuk mit akarnak, de azért gondoltuk nem véletlenül kiabálnak, ezért elindultunk. Max 100 métert mehettünk, amikor 8-10 robbanás hallatszott. Ezek dinamittal robbantották a hegyet.
Sajnos elkéstünk a videózással, de azért a vége látható.


Nagyon lassan haladtunk, az átlag sebességünk 20 km/h volt ami semmi.
Viszont volt időnk bámészkodni, esküvőket, temetést láttunk, mindenki mosolyogva integet nekünk.
Pejo, az autónk teszi a dolgát rendületlenül, semmit nem vesztettünk el belőle, megy ahogy kell.


Volt por rendesen

Emelkedőknél kicsit erőlködik, de mit várjunk egy ilyen kis motortól?

Estére megérkeztünk Khorogh városába, és a végén egy tadzik diszkóban kötöttünk ki, ahol a vacsora mellé ingyen járt a fejfájás a hangos, szar minőségű zene.

Mai statisztika: 2100 m magasan vagyunk, 230 km-t mentünk 10 óra alatt.
Ez aztán a sebesség

A legrosszabb és leglassabb szakasz. 


Útjavítás a helyiek által

Útjavítás általam




Por az volt minden mennyiségben


Ilyen színű por is volt



És ilyen színű is

A kis Micrák bírták egy ideig


Az ott jobbra Afganisztán