Üzbegistan 3. Rész

Reggel szomorúan hagytuk ott a szállást, és finom reggelivel búcsúztunk Bukharatól.

De azért meg előtte megnéztük Izmail Samani mauzóleumát. Azt olvastuk hogy ez közép Ázsia legfontosabb műemléke. Nagy csalódás, egy üres szögletes épület semmilyen infoval, belépőt kellet fizetni. Bent meg semmi, csak egy új kripta. Na mindegy, mivel a mauzóleum a helyi vidámparkban volt, megnéztük azt is.
Ehhe ilyen retro vidamparkot soha nem láttam. Kb mint a pesti vidámpark volt a hetvenes években.
Mivel volt ott egy kis majom láncon, Pat nagyon happy lett. Ott szórakozott vele, alig akart elindulni.
Az úticél Samarkand volt, ami 278 km-re volt Bukharatól.
Egy kis B&B panzióban szálltunk meg, közvetlenül a belváros mellett.
Samarkand nagyobb mint Bukhara, 360.000 lakosa van. De nem annyira szép, hiányzik a meghittség.
A főtér le volt zárva, mert valamilyen ünnepségre gyakoroltak a táncokat.

Minden nap látunk esküvőket. Ma se volt másképp. Viszont ma behívtak és tancoltunk egyet. Más rallysok, a román csapat is ott ropta a táncot.
Itt tudtuk meg, hogy a határ Dushanbe felé le van zárva. Hideg zuhanyként ért az infó.
Kb 250 km helyett 600 km út vár ránk holnap. Ehh.

Nagyon kedvesek az emberek mindenhol, talán eddig ők a legkedvesebbek. Mindenki azonnal segít, útbaigazít.
Eddig itt voltak a legkedvesebbek az emberek.

Internet a szállóban nagyon gagyi volt, szenvedtünk a feltöltéssel.
Ami viszont gond, az a benzin. Na az nincs sehol. Naná hogy kifogytunk és nincs semmilyen benzin a kutaknál. Egy helyen találtunk 80-as bezint, de nem mertem megvenni. Aztán mégis meg kellett vennem, mert nem tudtunk mozdulni. Az autó jól bírta, ment jól, bár izgultam eléggé. A végén még az út mentén is vennem kellett 20 liter benzint, mert másképp nem jutottunk volna ki az országból.

Mongol rally - Első összefoglaló

Már 14. napja úton vagyunk, röviden összefoglalnám az eddigieket.

Ahogy vártam, nem bántam meg, hogy erre a nagy útra vállalkoztam.
Naponta talalkozunk más és más emberekkel, akik kimondottan segítőkészek, azonnal odajönnek és útbaigazitanak, ha látják, hogy eltévedtünk.
Az emberbe benne van, hogy át akarnak verni, de itt nincs ilyen.
Például Uzbegisztánban 15 év börtön jár lopásért, tehát ilyen büncselekmény nem létezik.
Türkmenisztán és Azerbaijan szintén.
Soha egy percig nem kell az autóért aggódni, hogy feltörik. Ez azért nagy dolog.

Megtett út 7000 km

Samarkandig 7000 km-t mentünk, ebből én 6800 km-t vezettem, a többit az utitársam, aki a rossz út miatt egy óra vezetés miatt feladta :)

Utak

Alapszabály, hogy minél távolabb megyünk Európától, annál rosszabbak az utak. Uzbegisztán eddig a legrosszabb, kvázi nincs egy km sima út. Nincs sok gödör, de az aszfalt minősége nagyon rossz. Az autó nagyon ráz, pedig a gumikból is engedtem ki egy kis levegőt.

Pihenés

A hosszú út ellenére, nem vagyunk fáradtak, mert éjjel nem vezetünk, mindig van idő pihenésre.

Étkezés 

Eddig nagyon finom minden betegek se vagyunk, csak egy  kis hasmenés itt ott ,  de a Coca Cola velünk van :)

A posztokat mobilról írom , mert így gyorsabb , emiatt hibák előfordulnak.  Amiért bocs. Ha majd lesz otthon időm kijavitom őket .