08 augusztus, 2015

Üzbegistan 3. Rész

Reggel szomorúan hagytuk ott a szállást, és finom reggelivel búcsúztunk Bukharatól.










De azért meg előtte megnéztük Izmail Samani mauzóleumát. Azt olvastuk hogy ez közép Ázsia legfontosabb műemléke. Nagy csalódás, egy üres szögletes épület semmilyen infoval, belépőt kellet fizetni. Bent meg semmi, csak egy új kripta. Na mindegy, mivel a mauzóleum a helyi vidámparkban volt, megnéztük azt is.
Ehhe ilyen retro vidamparkot soha nem láttam. Kb mint a pesti vidámpark volt a hetvenes években.
Mivel volt ott egy kis majom láncon, Pat nagyon happy lett. Ott szórakozott vele, alig akart elindulni.
Az úticél Samarkand volt, ami 278 km-re volt Bukharatól.
Egy kis B&B panzióban szálltunk meg, közvetlenül a belváros mellett.
Samarkand nagyobb mint Bukhara, 360.000 lakosa van. De nem annyira szép, hiányzik a meghittség.
A főtér le volt zárva, mert valamilyen ünnepségre gyakoroltak a táncokat.


Minden nap látunk esküvőket. Ma se volt másképp. Viszont ma behívtak és tancoltunk egyet. Más rallysok, a román csapat is ott ropta a táncot.
Itt tudtuk meg, hogy a határ Dushanbe felé le van zárva. Hideg zuhanyként ért az infó.
Kb 250 km helyett 600 km út vár ránk holnap. Ehh.
Nagyon kedvesek az emberek mindenhol, talán eddig ők a legkedvesebbek. Mindenki azonnal segít, útbaigazít.
Eddig itt voltak a legkedvesebbek az emberek.
Internet a szállóban nagyon gagyi volt, szenvedtünk a feltöltéssel.
Ami viszont gond, az a benzin. Na az nincs sehol. Naná hogy kifogytunk és nincs semmilyen benzin a kutaknál. Egy helyen találtunk 80-as bezint, de nem mertem megvenni. Aztán mégis meg kellett vennem, mert nem tudtunk mozdulni. Az autó jól bírta, ment jól, bár izgultam eléggé. A végén még az út mentén is vennem kellett 20 liter benzint, mert másképp nem jutottunk volna ki az országból.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése