Türkmenisztán 2. rész Gate to hell

Ashgabat
A fővárosról röviden:  1948-ban egy kilences erősségű földrengés teljesen elpusztította. 110,000 ember halt meg, az akkori lakosság kétharmada.
Az oroszok a saját stilusukban újjáépítették, ami paneleket jelent.
Turkmenbashi hatalomra kerülése után folyamatosan újjáépítették a várost. Jelenleg is, a halála után, építik tovább a várost.

A lakosság havi 300 liter benzint kap, plusz a villany is ingyen van. A gázról nem is beszélve. Így érthető valamennyire, hogy miért nem lázadoznak.
Külföldre nem utazhatnak, türkmén autók nem léphetik át a határt. A kamionok sem. Az árut a határig viszik, oda jön értük a külföldi kamion és viszi tovább.

 Reggel a városban jöttünk mentünk, ámulva a városon. Ebédeltunk egy bevásárló központban és ami vicces hogy az itteni Subway egy luxus etterem, ahol presszó kávét lehet kapni. Máshol sehol nincs presszó, csak török, vagy Nescafé.

Nagyon finom volt a kávé

 Mivel diktatúra van, az internet hozzáférés nagyon korlátozott. Ahol van, keményen ellenőrzik. Egy internet kávézóban ahol sikerült a családdal pár szót váltani a családdal, vicceltunk a diktaturarol chat közben. Kb egy percre ra blokkoltak a vibert is.

Teljesen használhatatlan a net. Semmi se működik. Se Facebook, se chat programok, semmilyen Google szolgáltatás.

 Pénz. 

Két bank van, es csak ott lehet váltani. Nincs feketepiac. ATM sincs csak ott, viszont működik. Kártyával sehol nem lehet fizetni. Sehol.
Eurót felesleges hozni, nagyon nehezen váltják be. Itt a dollár a mindenható.
Szállást is dollárban kell fizetni a turistáknak, helyi pénzt nem fogadnak el.
Délután, pénzváltás közben, összefutottunk 2 másik csapattal, akikkel együtt mentünk a pokol kapujahoz.

Darvaza - Gate to hell

 Elindultunk a pokol kapujahoz, de mivel későn indultunk a másik 2 csapat miatt, lekéstük a naplementét.

Tevék mindenhol az út mentén, az utakon.

The race is on

Annyira nyomtuk neki, hogy az egyik autó defektet kapott

Ekkor még nem tudtuk, hogy ő lesz a megmentőnk

Mire letértünk a sivatagba, már esteledett. A homokban 3x is elakadtunk, csak egy helyi öreg pali segítségével értünk oda.
Az egyik dűnén akkorát ugrattunk, hogy azt hittem nekünk annyi. De simán mentünk tovább. Nagy élmény volt :)

Gumikat majdenm teljesen leengedtük, csak úgy tudtunk felmenni-

Hullafáradtan

10 km majdnem 3 óra volt. A többiek úgy elakadtak, hogy reggelig ott maradtak a homokban. Összesen 9 autó volt ott, ebből csak 5 jutott fel a kráterig.
 Mit ne mondjak, megérte a sok szenvedés.

Nagyon forró volt minden

Mennyi gáz ég el itt évente...

Megdöbbentő látvány a nagy kráter és a tűz.
Sátorban aludtunk, de nagyon meleg volt, alig aludtam 1-2 órát. Hangyák mindenhol, a párom nem aludt nyugodtan:)

Reggel simán visszamentünk a főútra, az öreg segítségével.

Reggeli a sivatagban :)

Felfújtuk a gumikat....

Ott reggeliztunk, ismét felfújtuk a gumikat és vettem tőle 10 liter benzint, mert az este nagyon sok elfogyott. Legközelebbi kút pont 100 km- re volt, nem akartam kockáztatni a sivatagban. Az autó nagyon csúnyán szólt, azt hittem valami komoly baja van, de szerencsére csak a motor alatti védő lemez görbült el és hozzáért a motorhoz.

Háttérben az első emelkedő, amin mindenki elakadt elsőre,

Brifing, ki merre megy tovább.

A motortér tele volt homokkal, ami szépen magátol eltűnt a főúton :)

Innen irány Mary, egy másik megalomán türkmén város.

Közlekedési lámpa oszlopa

Szálloda. Csak dollárban lehet fizetni.

600 km es egy sivatagi éjszaka után jo volt tusolni, kellemes szobában aludni. Egy kis adalék a diktaturához.
Maryben az egyik szállóban sikerült netet találni. Kb 15 perc múlva, tökéletes angolsággal odajött egy öltönyös aki megkérdezte mit csinálunk, hova megyünk, hol szereztük a vízumot, mikor kell elhagyni az országot. Mindent tudott, amit egy helyi nem. Nem volt jo érzés vele beszélgetni. Reméltem nem olvasta a viberes dumát, es nem visznek börtönbe :)

Vasárnapi piac

Gamburger

Túl hideg volt az autóban, kiszálltunk melegedni a sivatagban :)

Kb 10 percig bírtuk kint.

Turkmenabat

Régi lakóházak, folyamatosan bontják őket.

Farapi híd - Uzbegisztán felé

Búcsúzásul teletankoltam, soha többet nem fogunk ilyen olcsón tankolni... Hiányozni fog. Nálunk is ennyibe kerülne, ha nem lenne az a sok hülye adó rajta.
8 Euroért tankolni...

 Folytatás következik. Üzbegisztán ->