A tegnap esti vacsora betett nekünk. Mind a ketten hasmenést és gyomorrontást kaptunk. Tuti a tegnap esti vacsora utáni fagyitól, illetve a rajta levő fehér izétől. De volt jó oldala is, egész délelőtt az ágyban voltunk és lustálkodtunk, pihentünk.
Mivel a szállásunk közvetlenül a központ mellett volt, gyalog indultunk neki a városnak. A turizmus eléggé fejletlen, bár már kezd alakulni, legalábbis selyembiznisz, meg alap szuvenír dolgok.
A főváros lakossága 1,5 millió, ami eléggé sok, tekintve hogy az ország összlakossága 3 millió.
A külső kerületek lepukkad házakból állnak, ahova nagyon sokan feljöttek vidékről az utóbbi években, egy jobb élet reményében. De sajnos nem mindenkinek jött be.
A főút a városban a Béke körút, ahol minden fontos üzlet és nem üzlet, étterem található. Dugó az volt rendesen. Még este 10-kor is.
 |
| Dugók, na azok aztán voltak mindenhol |
 |
| Béke áruház |
 |
| Állami áruház belülről. |
 |
| Benzin elég drága volt. Kb 1 eur/liter |
Szó szerint tátott szájjal néztük az árakat, nem hittük el, hogy itt minden ilyen drága. Az állami áruházban, ami most nem állami, minden luxus márka megtalálható, de majdnem dupla áron.
Nem vásároltunk semmit, érthető módon. Inkább kávéztunk egyet a kiváló Cafe Bene kávézóban.
 |
| Finom kávé, de drága. Még hozzánk képest is. |
2 kávé és két süti 10 EUR. Ez sok, még a mi árainkhoz képest is. De legalább van, és jó minőségű.
Továbbmentünk a Sukhbátar térre, ahol megnézzük a legközelebbi buddhista templomot.
 |
| Monk |
 |
| Mintha csak Tibetben lettünk volna |
 |
| Belülről |
 |
| 26,5 méteres Buddha szobor. A legnagyobb belső Buddha szobor az országban. |
 |
| Taxiztunk visszafelé |
Mivel eléggé elgyalogoltunk a szállótól, vissza taxival mentünk. A taxik lepukkadtak, nincsenek jelölve.
Még megnéztük a Naran Tuul piacot, ami fekete piacot jelent. Mi hülyék, azt hittük hogy itt találunk szuvenírt. De ez egy lepukkadt kínai piac volt. Amikor ezt tudtukra adtukk, azt mondták hogy ez mongol piac :)
 |
| Ő se egy sörtől dobta ki a taccsot |
Egy nagy koszfészek, menekültünk innen.
De nem akartak kiengedni, mert hogy fizessek neki behajtási díjat. Mondom neki, baszki én most kihajtok, akkor kellett volna, amikor bejöttünk. Igazából az bosszantott, hogy csak tőlünk akarta bevasalni, a helyieknek nem kellett fizetni. Pont ahogy a templomban. Ott is csak a külföldieknek kellett fizetni,
Leráztam, pedig egy ideig jött utánam.
 |
| Mongol tőzsde |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése